Amikor azt mondom, hogy próbálj személytelen, külső megfigyelőként magadra tekinteni, az csak gyakorlatként értelmezendő, és csak időleges feladat, amelyet talán az út fele tájékáig lehet használni. Amikor ugyanis már megértésünk, világlátásunk és eredményeink kellően kiteljesednek, akkor valami történik – mintegy magától. És ekkor a figyelő és a megfigyelt egó –beleértve ebbe a testet és a világot is – elmerül az osztatlan Elmében.

Forrás: The Notebooks of Paul Brunton