Paul Brunton Daily Note
Amihez az intellektus nem elég erős, azt az érzésekkel telített, törekvő önátadás elérheti.
| Az egoizmus eltérít valódi lényünktől, a materializmus pedig eltorzítja a valóságképünket. Olyan betegségek ezek, amelyeket saját erőnkből aligha tudunk orvosolni. Csak ha bizalommal és szeretettel fordulunk a magasabb erőhöz – személyesítse meg bár egy másik ember, vagy rejtezzék önmagunkban – törhetjük meg hipnotikus erejét. Ennek ellenére azonban nincs gyógyulás anélkül, hogy mi magunk ne keresnénk az orvosságot.
| Amikor Jézus azt mondta ”Kopogtassatok, és megnyittatik”, akkor úgy értette, hogy saját magunk ajtaján kell kopogni!
| A gondolkodásnak egyre jobban le kell csökkennie, amíg végképp eltűnik, de a kontemplációt nem tudjuk szándékosan előidézni. Csak annyit tehetünk, hogy passzívak maradunk, türelmesen várunk, és megfelelő hozzáállást tanúsítunk: szeretetteli vágyakozást, figyelmet, amelyben azonban szemernyi feszültség sem lehet.
| …Rossz tetteink fájdalomhoz vezetnek – nem is pusztán mások, de elsősorban magunk számára. Jó tetteink pedig jó sorshoz vezetnek. Az erkölcsi felelősség eme gyakran szinte észrevehetetlen törvényeinek hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat …
| A felvillanás – éppúgy mint a teljes, örökké tartó Megvilágosodás – a kegyelemtől függ. Tudatunkban, de nem akaratlagosan történik.
| A mantra folyamatos gyakorlása spirituális erők ébredéséhez vezet. Maguktól, hirtelen tűnnek elő a bennünk rejlő titokzatos forrásból, eltöltik elménket, és kiiktatják egónkat.
| Az egó eltűnésével párhuzamosan az imádság és a misztikus kommunikáció is meg kell, hogy szűnjön, hiszen ezek feltételeznék a dualitást, pedig ebben az állapotban már nincsen két tudatosság, csak az egyetlen: az Önvaló.
| Minden élő az Egyetlen Végtelen Életerő megtestesítője, amely nem személyes, ám az emberi személyiség számára elérhető, átélhető, megtapasztalható, s ha megidézzük nem maradunk válasz nélkül. Természetesen ennek feltétele, hogy megfelelően közelítsünk hozzá, s kapcsolatba kerüljünk vele, és még ennél is természetesebb, hogy a válaszadás módját és idejét nem mi választjuk meg.
| Ez az a tapasztalat, amelynek misztériumát és békéjét nem lehet leírni, amelyet az intellektus nem foghat fel, amely emberileg szinte érthetetlen. Ez azért van, mert amikor elérjük az egységet, akkor elveszítjük személyiségünket, de nem veszítjük el az önazonosságunkat!
| A húsnélküli étrend szinte mindenki számára gyakorlati hasznonnal jár. Ám az idealista számára, akit magasabb célok vezérelnek, még fontosabb. Morális oldalról érzékenyebbé tesz minket mások – legyenek azok emberek vagy állatok – szenvedéseire, és – ahogyan Albert Schweitzer mondta – megerősíti bennünk az ”élet tiszteletét.”
| Végül nem lesz más választásod: olyan magasra kell emelkedned, ahonnan személyes életed rajtad kívülállónak tűnik. S ami még ennél is nehezebb: úgy kell élned, hogy személyiségedet ama bölcsesség és jóság kifejezésére használod, amelyet ezen az emelkedett helyen éreztél…
| A filozófia teljeskörű fejlődésre törekszik: a misztikus intuíciót logikus gondolkozással egyensúlyozza ki, a vallásos hitet kritikai szemlélettel, az idealisztikus áhítatot gyakorlatias szolgálattal.
| Ha az olvasókat ezek a tanítások csak egy kicsit is segítik abban, hogy a magasabb erő misztériumába betekintsenek, akkor mindent elértem, amit szerettem volna.
| Ezek a tanítások nem puszta képzelgésen vagy személyes véleményen alapulnak, hanem olyan meglátásokon, amelyek belső szemünk megnyitása által elérhetőek. Ezt – ha mégoly szerényen is, de mindenképpen –muszáj kihangsúlyozni, ha azt akarjuk, hogy a felhozott üzenetek legalább akkora megvilágosító erővel bírjanak az olvasóra, mint az íróra hatottak.
| A kegyelem megnyilvánulása után úgy érzed, hogy egy nálad hatalmasabb erő emel a viharos érzelmek és kellemetlen vágyak, a kicsinyes egoizmus és gonosz gyűlölet fölé, amelyek annyira jellemzőek az emberiségre.
| Amikor eljutunk életünk végére, s kihúnyunk, mint szélben a gyertyaláng, akkor jellemünktől, tudatosságunk állapotától, felkészültségünktől és utolsó gondolatainktól függ, hogy mi történik velünk.
| Ott, a kontempláció legmélyebb állapotában egy másik dolog nem kerülhet a tudatunkba – legyen ez a külvilág objektuma vagy egy belső tudattartalom. De ami következik, az nem öntudatlanság, hanem egy állandósult személytelen, változatlan tudatosság. Ez az ember legbenső lénye…
| Jézus metaforája, az Atya és a Fiú valójában arra utalt, hogy az ember legbensőbb lénye a Legmagasabb hatalomtól, Istentől eredeztethető, és kapcsolatban is áll vele.
| Nem értjük saját lényünk mélységeit, azt a misztériumot, amelyben személyiségünk gyökerezik. Az előző mondat az emberiségre vonatkozik általánosságban, nem arra a pár kiváló emberre, akik túlléptek az illúzión és tudatlanságon.
| Csak ha megérted, hogy gondjaid oka te magad vagy, s a gondjaid okának tűnő emberek csak másodlagos forrásai a nehézségeknek – csak akkor látsz tisztán.
| …Az Önvaló felemelően boldog megtapasztalása hirtelen, váratlanul érkezik meditációnk során. Az egyik pillanatban még saját egoisztikus énünkben vagyunk, próbáljuk leküzdeni a feltörő gondolatokat és érzéseket, ám a következő pillanatban az egó eltűnik, és teljes csendességbe hullunk. Ekkor csak annyi a feladatunk, hogy ne álljunk ellen az isteni erőnek, amely birtokába vesz minket, hanem szeretettel fogadjuk, és ne próbáljunk beleavatkozni a folyamatba…
| Csak egy gondolatunk lehet egyszerre …Ebből következik, hogy az Önvalóval való önazonosulás egyetlen akadálya az, hogy a személyes egó gondolatát pátyolgatjuk állandóan magunkban…
| Mire van szükséged? Szeresd a legfensőbbet, vágyj az igazságra, élj az isteni törvények szerint, és egyensúlyozd ki személyiségedet!
| Ha valaki árt nekünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez egy korábbi életünkben általunk elkövetett gonoszság ellentételezése. Nincs értelme az események igazságtalansága felett keseregni, hiszen a valódi okok saját múltunkban gyökereznek. Legjobb, ha a természetesen feltörő megbántottságot félretesszük, és inkább próbáljuk megérteni, hogy mi az, amit visszakapunk, és mi az, amit az esetből meg kell tanulnunk!
| Hatalmas erő rejlik bennünk – de képtelenek vagyunk hozzáférni. Lehet, hogy úgy tűnik eddig semmit nem értél el, de ennek ellenére igazán nagy dolgokat is képes vagy végrehajtani!
| Az emberek fejlődésében különböző szintek vannak, s van aki legalul, van aki pedig legfelül helyezkedik el, míg mások valahol közöttük. Az emberek nincsenek egy szinten – sem jellemüket, életvitelüket, intelligenciájukat vagy intuíciójukat tekintve…
| Az első halállal magunk mögött hagyjuk a testet, a másodikkal pedig az egót. Ám ez nem a vég. Valódi lényünket az Önvalóban találjuk meg.
| Ha jól megvizsgáljuk, akkor az élet egy olyan folyamat, amelynek során az egyén tudatába kerül valódi énjének. A lélek nem csak feltételes, potenciális valóság, hanem kézzelfogható tapasztalat…
| Végeredményben az összes élettapasztalatunk az Önvaló keresésére ösztönöz, ebbe az irányba vezet. Így jutunk el a Keresés küszöbére.
|
The notebooks are copyright © 1984-1989 The Paul Brunton Philosophic Foundation
This site is run by Paul Brunton-stiftelsen · info@paulbruntondailynote.se